Nem izgalmas a munkám, kurvára nem az. Ülök a monitor előtt, és az excel-word-outlook szentháromságban kattintgatok egész kibaszott nap. Nem panaszkodok, ne értsétek félre. Jó fizetésem van, futja a hobbiaimra, el tudok menni szórakozni és félre is tudok tenni. Jó, persze, nem vagyok nagy király, nincs porsche meg hennessy, de azért fasza helyem van. Csak kurvára nem izgalmas. Lehetnék mondjuk orvos, akinek naponta harcolnia kell az ordibáló betegekkel, a köcsög főorvossal, a pénzínséggel, de legalább minden nap új kihívással találkozik, oké, egy idő után biztosan elkapja őt is a gépezet és csak faarccal néz szembe a haldokló pácienssel. De legalább egy ideig élvezte, nem? Vagy mondjuk marketinges, az most úgyis kurva menő, hogyan basszuk át a népet úgy, hogy azt valójában ő akarja majd. Mint a pásztor, aki a nyájat legelteti, majd mikor eleget zabáltak, levágja a birkát és jóízüen elfogyasztja. És csak röhög, hogy a szerencsétlen állat azt hitte, milyen rendes ez az tag, megeteti, gondozza, hát arany ember! Aztán amikor eleget hízott, megy a levesbe. Szó szerint. Az én munkámban lehet, hogy nem baszok ki senkivel és nem is tudok kinyírni egy rossz mozdulattal senkit, cserébe kurvára nem hasznos. A vezetőkön kívül, akik a mítingjeiken rendkívül fontos hangon baszakodnak egymással, hogy kinek a száma pontosabb. Persze egyik sem tudja, hogy mi a fasz van mögötte és melyik csinyovnyik több száz órájába telt azt kiszámolni. Újratevezzük majd, menjünk inkább cigizni, vihognak és a többi anyagot meg dobják a kukába. Két hétig nem aludtál miatta, mert az kellett. Hát kurvára.

Nem rinyálok. Jó, ez nem teljesen igaz. Ritkán megteszem, főleg, ha iszom. Most is van bennem két sör. De mégis mi a faszt csinálnék mást? 12 órát dolgoztam, begolyózik a szemem, szarrá ültem a seggem, majd kitörik a derekam. Hugyozni is alig álltam fel, szerintem belevarrhatnának a fos ezer éves karosszékbe, amin a vállalat boldogan spórol, havi 200-as benzinszámla meg normális, mert a főnök Kistarcsáról jár, ami 40 km, de hát azért az asszonynak is néha oda kell adni, hogy az óvodából elhozza a lusta kölkeit és persze ki kell menni minden hétvégén Párkányba vásárolni mert az olcsó és hát spórolni kell az egymillás fizetésből, különben könnyen elmegy az. Na, ki is öntöttem a sört, bassza meg, most nyithatok egy újat. Leszarom. Ha meghalnék is csak ezért tűnne fel a cégnek, mert nincs aki megírja a kontrolling jelentést és akkor bizony valakinek ugrik a 30 milliós prémium fizetés. Aztán nehogy neki kelljen egy kurva sort is legépelnie. Amúgy sem tudja, hogy miről van szó, mert persze baszik elolvasni.

Ok. Megint rinyálok. Nem tehetek róla. Le kell vezetni a feszkót. Más hajnalban szekrényt szerel, vagy tudja a faszom, bárkát épít, lényeg, hogy fúrjon, mert ezzel zökkenti ki magát a mókuskerékből, hát lelke rajta, csak írja ki a lépcsőházba, hogy melyik ajtó mögött keressem és baszhassam szét a buzi fejét. Most is fúr, 11 óra elmúlt, de gondolom szétesett az IKEÁ-s ágy, amin az elhanyagolt asszonyt dugja a szomszéd gyerek minden nap, legalábbis aznap biztosan, amikor szabin vagyok, vagy betegen otthonról dolgozom, oké, a nyögdécselés sokkal jobb, mint a monoton fúrás, néha még fel is áll rá, pedig fasz tudja, hogy nézhet ki, de hát bassza meg, hogy otthon még rendesen dolgozni sem lehet ilyenkor. Egy rinyagép vagyok, basszus. Legalább ahogy iszom a sörből, úgy tompulnak a hangok, fárad a kezem, csukódik a szemem. De még nem akarok aludni. Holnap újra munka, kezdődik elölről, józan leszek és indulok a halálsorra, egy újabb elbaszott nap az elbaszott munkahelyen, a word-excel-outlook szentháromságban, a Cash-Flow és mérleg, meg költség és a többi buziság között, és csak azt várom, hogy mehessünk végre haza, aztán újra lefeküdjek és újra felkeljek és ez így elteljen egészen péntek estig, mert a hétvége, na az más. Az élet akkor kezdődik.